Dédapám, Hopko János 1832-ben Sirokán, Sáros megyében született mint második hét gyerek közül. Apja János urasági szakács volt Bornemisza Sándornál, anyja Roczik Mária. A család Sirokáról elköltözött Ternyére. Dédapám a vasútnál mint pályaőr dolgozott, 1862-ben megházasodott, elvette Klutsik Annát Vágbesztercéről. Először ők is ott laktak. Hat gyerekük született: Ferenc, László, János, Vendel, Gusztina és Alajos. Ferenc és László még a házasságuk előtt születtek. János kisgyerekként meghalt. Átköltöztek Kisuczaújhelyre. Ott is született három gyerek, Rudolf, Károly és Anna. Érdekes módon mind a kilenc gyerek mint Hopka van anyakönyvezve. Később valószínűleg már Iglón laktak, nagyapám már ott járt iskolába. Dédanyám Mária Iglón halt meg 1888-ban, dédapám viszont Márkusfalván, ahol legidősebb fia Vendel élt.
Hopka Vendel a "Cs. és kir. szab. KASSA-ODERBERG-i vasút"-nál dolgozott mint pályaőr. Valószínűleg az állásával függött össze, hogy 1898-ban a nevét Hopkáról Ugróczira magyarosította. Első felesége Jobbágy Mária Rozsnyóról. Vele kilenc gyereke volt (Margit, Adalaida, Anna, János, Alajos, Róbert, Júlia, Károly és Margit). Felesége 1908-ban szülés közben meghalt. Vendel még egyszer házasodott. Második felesége Novotny Gabriela volt. Ebből a házasságból származtak Péter és Mária. Vendel Besztercebányán halt meg 1933-ban.
Ugróczi Vendelin legidősebb gyermeke Anna volt. Férje nála fiatalabb volt, ő mint szakácsnő valamilyen úri családnál dolgozott. Eperjesen temették el. Karol hivatásos magas rangú katonatiszt volt a 2. világháborúban. Volt egy lánya és egy fia, aki tragikus körülmények között halt meg. Úgy Karol, mint felesége és gyerekei Kassán vannak eltemetve. További a sorrendben János. 2 vagy 3 gyereke volt, Kárpátalján élt (az most ukrán terület). Az első világháborúban a bombázások során valószínűleg az egész család elpusztult. Oszkár unokabátyám szerint a család sikertelenül kutatott utánuk. Később a Vörös Kereszt őket eltűnteknek nyilvánította. Alajos távírászként dolgozott Aboson a vasútnál. Nagyon fiatalon halt meg, Eperjesen temették el. Róbert Eperjesen élt, fodrász volt. 1948-ban az üzletét államosították, mindenét elvesztette. Róbert és feleségének, Antolikova Alžbettának egy fiúk volt, Oszkár. Felesége szülei Lengyelországból származtak. Róbert is Eperjesen van eltemetve. Júliának 9 gyereke volt. Legidősebb fia, József Prágában él, felesége a híres cseh zeneszerző, Fibich Zdenko unokája. Júlia férje szintén a vasútnál dolgozott az iglói körzetben. Júlia Kassán lett eltemetve. Margit, betegsége dacára, mindig jókedvü volt. Férje pisztráng tenyésztéssel foglalkozott. Először Svíten éltek, majd átköltöztek Rajecky Teplícre. Margitnak gyerekei nem voltak. Péter a vámnál dolgozott a lengyel, cseh és magyar határon. Feleségével, Michálková Rozáliával 5 gyereke volt: Márta, Vladimir, František, Mária és Ružena. Vladimir fiatal korában élsportoló volt: 1962 január 26-án Bremenben a 100 m-es pillangóúszásban 1:00.3 s idővel világcsúcsot állított fel! Péter a családnevét 1941-ben UGRÓCZI-ról HOPKÁ-ra visszaváltoztatta. Pozsonyban halt meg. Ugróczi Mária, férjezett Telgárska, varrónő volt. Besztercebányán élt, ott is van eltemetve.
Nagyapám Hopka Károly szintén a vasútnál (MÁV) dolgozott mint hivatalnok és állomásfőnök. Munkahelye sokat változott: Simontornya (1904), Moson-Magyaróvár (1905-06), Pándorf (1907), Solt (1908-11), Győrszentiván (1913) és Pozsony-Újváros (1914-től). 1903-ban elvette nagyanyámat Schmalhofer Laurát. Ebből a házasságból három gyerek származott: apám Zoltán, Frida és Laura. Nevét nagyapám is magyarosította, még pedig 1917-ben Hopkáról Halmágyira. Pozsonyban élt és ott is halt meg 1962-ben, felesége Laura már 1961-ben.
Apám Halmágyi Zoltán 1904-ben született Rákospalotán. Budapesten szerzett államtudományi doktorátust. 1930-ban feleségül vette Kováts Máriát. Házasságukból első gyerekként én születtem, majd 10 évvel később húgom Laura. Apánk a háború előtt jogászként dolgozott Komáromban. 1945-ben áttelepült Mosonmagyaróvárra, ahol a földnyilvántartási hivatalban dolgozott. 1984-ben halt meg, felesége 1988-ban. Hopka Frida (1905-1974) Pozsonyban élt, és ott is halt meg. Férje Pauer Béla (1904-1986) a pozsonyi városházán dolgozott mint könyvelő, gyerekük nem volt. Hopka Laura még kisgyerek korában hunyt el.
Én, Halmágyi Ákos, 1956-ban Ausztriába menekültem. Első feleségemmel, Schreiber Ursulával Alsó Ausztriában éltünk, három gyerekünk van: Kinga, Ina és Béla. Laura hugom a férjével, Kelemen Lajossal és négy gyermekével, Laurával, Öcsivel, Orsival és Zsuzsival, a Szigetközben élnek.
